Ha megfigyeljük az edzőket is, akikkel már együtt dolgoztunk, vagy akiknek a munkáját már valamilyen szinten ismerjük, akkor megállapíthatjuk, hogy igen sokfajta stílusban dolgoznak ők is. Akad, aki a technikai elemek javítását tartja fontosnak, van olyan, aki inkább játékelemek gyakorlására fekteti a nagyobb hangsúlyt.

Én azonban azt gondolom, hogy a jó megoldás mindig az „arany középút”. Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy melyik a fontosabb a technika vagy a kondi? Szerintem nincs egyértelmű válasz a kérdésre. Melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás? Nem lehet megmondani a választ. (Persze az biztos, hogy a játék gyorsaságban sokat fejlődött, tehát a mozgás szerepe megnőtt és a rá fordított idő az edzések során felértékelődött. Megfelelő kondi nélkül nincs fallabda!)

Azonban azt kiemelten fontosnak tartom, hogy mivel a fallabda egy nyitott képességeket igénylő sportág, ezért az edzéseknek (technikai elemek, mozgás, mentális felkészülés) megfelelő arányban kell tartalmaznia a fallabdához tartozó képességek fejlesztését.

Én azt gondolom, hogy az edzések, gyakorlatok során azt nagyon fontos eldönteni, hogy melyek azok a gyakorlatok, amiből valóban sokat tanulunk. Ez akár személyre szabottan is történhet. Értem ez alatt, hogy ugyanaz a gyakorlat van, akinek sokkal többet ér, mint másnak (pl. valaki nagyon hasznosnak érzi az árnyékolást, van, aki nem igazán fejlődik vele). Saját magam edzéseinél nagyon hasznosnak érzem, ha konkrét cél terület ki van jelölve a gyakorlatokhoz. Például ha hátsó pályás egyeneseket ütünk, akkor egy cipőt, vagy egy papírlapot, vagy egy félbevágott squash labdát teszünk a pályára, (vagy bármilyen megjelölhetünk célterületeket), és a gyakorlatok során tudom, hogy az lenne az ideális, ha azt a célt találnám el. Így a mérkőzések során is tudom majd hasznosítani, hogy ha hosszú egyenest akarok ütni, akkor hova üssem a labdát, kevesebbet kell gondolkozzak, így gyorsul a játékom, ami egy fontos tényező. Ezen kívül a gyakorlat elvégzésénél ellenőrizni tudom magam, hogy ha a céltárgyat, vagy a célterületet (pl. boast ütéseknél) eltalálom, akkor tudom, hogy jól dolgoztam.

Azonban nagyon fontos, hogy a kijelölt területeknél mindig a játékos szintjéhez kell igazodni. A fent említett hátsó pályás egyenesnél egy kezdő játékosnál az oldalfaltól való távolság sokkal nagyobb (akár a teljes szervabox mögötti rész is lehet célterület), míg egy versenyzőnél ez sáv sokkal szűkebb.

A mellékelt képen látható pár „alap” célterület. Azonban ezek csak egy kis segítséget nyújtanak, és fontos, hogy ne általánosítsunk. Például az ejtés gyakorlásánál a célzóna némiképp változik az ütés helyétől függően. A pálya első részéből lágyabban, rövidebben lehet ejteni, ezért szűkebb terület is elég, míg a pálya hátsó részéből ezt sokkal nehezebb megtenni, ilyenkor a „3 ütő hossznyi” területet is megadható célterületnek.

Természetesen ezt a gondolatmenetet tovább lehet vinni a többi ütésre is, de ez már egy további lecke témája…

írta Molnár Szabolcs PRO SQUASH AKADÉMIA SE, ESF Level 2-es szintű edző, és Fülöp Sándor PRO SQUASH AKADÉMIA SE ESF Level 2-es szintű edző.



<< vissza a 'coaching corner' hírekhez